Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Gyávaság

 

Azt mondják, mindig azt mondák, az öngyilkosság gyávaság. Aki harcol, azzal segít az ellenségnek a legtöbbet, ha megöli magát. Ott ülsz a ház tetején, a lábaid a mélybe lógnak, a halál felé, csak egy lökés, csak egy ugrás, tudod Te is.

Nem néz senki, ez zavar csak. Nincs szirénázó rendőrautó, egy férfi, ki folyton nyugtatni akar, létrák a falnak támasztva. Egyedül vagy a szürke ház tetején, a távolba nézel, az ég is szürke, de ahogy ránézel, oszlik a sötétség. Felállsz, kiegyenesedsz. Széttárod a kezeid, zuhanhatnál a halálba, valaki filmre venne, a halál, valódi halál. Csak egy fuvallat, és ugrasz.

Mindenki a szájához kap, valaki sírni kezd, meghatódott tekinteted. Körbenézel, senki nincs ott. Zuhansz, egyenesen a föld felé, hamarosan leérsz, és véget ér. Igen, ő megtette, ki nem volt gyáva, ki az igazi volt -látod az emberek szemében, kik körülötted állnak és Téged néznek.

A világ nem a régi, jut eszedbe újra, senki sem sírna, csak figyelnék a feketébe öltözött srác merev mozdulatait. Miért? Megint nem tudod a választ. Az Eget nézed, hol az első napsugár mindjárt megtöri a szürkeséget. Meg kell tenned, kényszeríted magad. Vége lesz, végre vége lesz…

Széttárja újra a kezeit, egy pillantás az égre, majd az ösztönös érzés: Nem, nem szabad, nem lehet, ha már itt vagy, ennyit kibírtál, tovább kell menned.

Nem fordíthatsz hátat, hisz felmásztál, nem lehetsz más. Kicsit előredőlsz, de még nem eshetsz le. Egy kis fuvallat jön, rögtön összehúzódsz, és minden erőddel, félelemmel teli markolod a szürke korlátot.

Kicsit remeg a kezed, mikor lassan átmászol a korlát másik oldalára, és lehajtott fejjel hagyod ott a helyet, hol valaki meghalt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.