Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Portrék

2010.12.30

Bevezetés:

Bizonyos szinten felül (vagy talán alul is?) az ember választ filozófiát önmagának és nem fordítva. És ha megtaláltuk a filozófiát (vallást, ideológiát), az eredeti szabályokat megújíthatjuk, felülírhatjuk, módosíthatjuk. És az igazság az, hogy meg is újítjuk, felül is írjuk, módosítjuk is. Lassan mind ráébredünk, a filozófia halott, míg mi élők vagyunk. És bár
talán a filozófia szerzje jóval-jóval okosabb volt, mint mi, nem a mi korunkban, nem a mi közegünkben, legfőképp és végképp pedig nem a mi helyünkben élt vagy él. Ő ő, még ha jóval nagyobb Ő is, mint én. Én pedig önmagam maradok. Ezen nem lehet segíteni. Az élet nemcsak általánosságokból, nemcsak filozófiából áll. Semmilyen könyvben nem fogjuk megtalálni, hol születtünk és hol fogunk meghalni. Mikor csókolózunk először vagy
mire leszünk a legbüszkébbek az életben.  Azáltal, hogy elolvasunk vagy meghallgatunk egy művet, már interpretáltuk is magunk számára. Így a legegyszerűbb, vagy akár a legbutább
tanonc is "módosítja" az eredeti gondolatokat. Jobban mondva a leírt vagy elmondott gondolatokat, mivel a leírás vagy elmondás maga is egy interpretálása a fejben keringő gondolathalmaznak.

Magunkra vesszük az életünk teljes tapasztalásait, és végül önmagunk válunk a filozófiává. Még ha azt egy másik filozófia módosításának tekintjük is.
Amit itt találunk, az az én filozófiáim, az én gondolkodásom létrafokai, ugródeszkái.

Nem a filozófiák választottak engem, hanem én választottam és szabtam testre őket. Az én testemre, az én élethelyzeteimre, az én tapasztalataimra.
Semmi biztosíték, hogy ezek valaha is hasznodra lesznek. És ugyanígy semmi biztosíték, hogy nem.

 

Emil Cioran

Kép Nem sok híres román ember van. Tényleg nem. De ha sokan lennének, akkor is
azt hiszem, magyarul kevés sikernek örvendenének. (sztereotípia rovat nincs
és előreláthatóan nem is lesz a blogon, de talán érdemes beleolvasgatni
a túrarovatba, ahol kiderül, hogy biciklin 3-4 részletben kb. egy hónapot töltöttem
Romániában, ahol sosem titkoltam, hogy magyar vagyok, sőt, az idő nagy
részét egy magyar zászlóval utaztuk végig - és elárulom, semmi kellemetlenségem nem volt ebből).


Tehát, vissza a témához:
Az egyik ezen kevés híres románok közül Emil Cioran, [ejtsd: Csorán]
Európa-szerte ismert, 20. századi román filozófus. Vagy román-francia, ahogy a magyar Wikipedia mondja, végülis ez sem hülyeség.


Néhány tény az életéből:
- román falu, 1911 - Párizs, 1995
- két élethosszig tartó barátja Mircea Eliade és Eugène Ionesco, ők a másik
két híres román a világon
- fiatalkorában leginkább Kant, Schopenhauer és Nietzsche filozófiája
érdekelte
- a 30-as évek végén Párizsban telepedett le, és ettől fogva csak franciául
írt
- Ciorant a filozófia egyik legnagyobb újkori szkeptikusaként és
nihilistájaként tartják számon



És miért is ő lesz az első jelen neves (?) blogon, aki helyet kap a portrék között? Hát erre teljes egészében nem tudnék válaszolni, de az tény, hogy rám igen nagy hatással volt a filozófiája, még úgy is, hogy bevallottan csak töredékét olvastam a műveinek.
De miért is? Hát egy szóval: a hitetlenségéért. Jobban mondva a hitetlenségért, ami kihallatszik a műveiből. (jobban utánaolvasva kiderül, hogy életére egyáltalán nem volt jellemző az a sötéten látás, ami műveire) És miből áll mindez a hitetlenség, ez a filozófiai út a teljes hitvesztés - az európai nihilizmus felé?
Az európai ideológia és viselkedés boncolgatásában, méghozzá azáltal, hogy megpróbál
igencsak a dolgok mögé látni és kiemelni a legsötétebb ellentéteket és valószínűtlenségeket. Méghozzá egy rendkívül kifinomult, végtelenül pontosan fogalmazó, és kivételesen tiszteletlen stílusban. Hölgyeim és uraim, lányok és srácok:
Emil Cioran.

Ajánlás:
Azoknak ajánlanám a fentebb Képemlített filozófus műveit, akik nem félnek a dolgok mögé nézni,  nem félnek egy kis sötét látásmódtól, és legfőképp azoktól, akik nem félnek egy kis nihilista feltárástól - attól kezdve, mit érzett Jézus a kereszten, addig, hogy milyen szánalmas is, amikor becsapjuk magunkat azzal, hogy hiszünk az érzéseinknek, amikor szabadnak érezzük magunkat. Ha egy kicsit is átengedjük magunkat a szerzőnek, a dolog valószínűleg kisebb-nagyobb hitvesztéssel fog járni, de ahogy a szerző filozófiájából kiderül majd, az igazság mindig ellentétes a hittel.


És néhány apró idézet, hogy lássuk, miről is van szó:

Nem az ördög ólálkodik körülöttünk, hanem a halál. A kereszténységnek roppant ügyesen sikerült elhitetnie velünk az ellenkezőjét. Az ördög küzdelemre késztet, hiszen nincs nála nagyobb bajnok, a halál hiszont elfordít a harctól.

Ha két vagy több ember viszonyát vizsgáljuk, ne tévesszük szem elől Káin és Ábel történetét. Ez a kulcsa az emberi kapcsolatoknak. A többi elmélet, fioritura.

Ha látom, mit csinálnak mások, mindig az a benyomásom, sőt meggyőződésem, hogy én jobban tudnám csinálni. Miért nem gondolom ezt arról is, amit én csinálok?

Amint az ágyra veted magad, vagy a földre, a idő nem múlik többé, mit sem számít. A történelem annak az emberiségnek terméke, amely áll a két lábán.

Ha nem tévedek, Siezés mondta: részegnek vagy őrültnek kell lenni ahhoz, hogy azt hihessük, bármit is ki lehet fejezni valamely ismert nyelven.

Minden csak látszat - de minek a látszata? A Semmié.

Aki sajnálja magát, egyben Istent is sajnálja.

"Naiv"-nak azt nevezem, aki nincs tudatában jelentéktelenségének, és ennek következtében örül a dicséretnek. Mint látható, ez a meghatározás szinte a teljes emberiséget felöleli.

Ha bizonyos volnék benne, hogy ugyanannyi hibám van, mint a többi embernek, mint azoknak, akiket ismerek, nyomban megölném magam.

A gondolkodás az agresszivitás legfinomabb alakja.

A tökéletese társadalom alapvető feltétele: mindenkit, akit gyűlölünk, meg szabad ölnünk.


Továbbiak:

- idézetek - Wikipedia (magyarul)

- idézetek - Wikipedia (angolul)

- egyéb Cioran idézetek

- A kétségbeesés csúcsán egy részlete (Menekülés a keresztről)



Néhány főbb műve: (kidolgozás alatt)
- románul:

- franciául:

Magyarul megjelent:

Emile Cioran: Történelem és utópia; Nagyvilág Kiadó, 2005.

Emile Cioran: A bomlás kézikönyve; Atlantisz Könyvkiadó, 1999. ISBN: 9639165301

Emile Cioran: Egy kifulladt civilizációról; Nagyvilág Kiadó, 1998.

Emile Cioran: Beszélgetések Emile M. Ciorannal; Kijárat Kiadó, 1998.

Emile Cioran: Füzetek (1957-1972); Európa Könyvkiadó, 1999.

Emile Cioran: Kalandozások; Palamart Kiadó, 2004.

Emile Cioran: A létezés kísértése; Nagyvilág Kiadó, 2008.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A látszat meghazudtolása: az igazság?

(Hiru, 2012.05.15 23:55)

Üdv!
Sajnálom, hogy nem olvasgatom sűrűbben eme nagyszerű blogot. ^^"
Hát ez lenne a "tudatosság" része?
Nem nagyon tudok mit írni, mindenesetre köszönöm. mégpedig azt, hogy láttatod a filozófia egy elvontabb, másabb oldalát... már van még egy ember, aki érdeklődik (illetve egyenlőre csak érdeklődni fog) egy eddig általa nem ismert szerző után. A Te szavaid, kedves író, a Tieid győztek meg arról, hogy érdemes olvasni ettől az írótól műveket. nem nagyon merem őt filozófusnak hívni, inkább csak valaki, aki foglalkozott a filozófiával, majd író lett. Bár ezt úgy jelentem ki, hogy csak az általad idézett szavait olvastam eddig, illetve az általad megosztott dolgokat róla. Úgy érzem, ez az ember nem sokban különbözik Tőled vagy Tőlem(, még ha egy évszázaddal korábban élt is)... de természetesen előfordulhat, hogy nagyot tévedek.
Mindenesetre hálás vagyok az információkért.
Bye

Re: A látszat meghazudtolása: az igazság?

(Drazsi, 2012.05.29 09:45)

Köszönöm szépen az érdekes kommentet.
Tudatosság - amit ehhez a bejegyzéshez tudnék kapcsolni ezen címszó alatt, az a filozófus/író szavainak olvasása és ezeknek olyan mértékű megértése/átélése, hogy kihat az olvasó életére.
Tudatosság - nem csak átolvasni, de magunkba fogadni...
Köszi! ;)