Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MAJD A TÚRA!

2010.05.27

MAJD A TÚRA!

 

A rovat a saját bringatúráinkról szól.

   

Rövid áttekintés (nagyobb túrák):

- 2002 - Drazsi egy kb. 15-20 fős társasággal észak-magyarországi biciklitúrára megy a sakktanárja (Herpai József) és egy másik tanárnő vezetésével. 800 km, 12 nap, budapesti indulással. Szüleim véleménye szerint egy gyerekként mentem el és egy felnőttként jöttem vissza.

- 2004 - Ismét Herpai József vezetésével 10-en Erdélybe biciklizunk kolozsvári indulással. 1000 km, 15 nap. Valami újszerű szabadságérzés.

- 2007 - Drazsi egyedül elindul a Balti-tenger felé. És mivel túl gyorsan halad, oda- és visszafelé is leír egy-egy vargabetűt. Így kerül be a képbe Litvánia és Ukrajna, például. 4500 km, 37 nap. Szegedi indulás, szegedi érkezés - az út során kb. 200 km-en át autóval szállítanak [egy ismerőssel töltött nap és egy kényszerített stoppolás, avagy legális átjutás az ukrán-lengyel határon].

- 2008 - Drazsi, Szilárd és Pipkó hárman elindulnak Várnába, Bulgáriába, Románián keresztül. Kb. két hét alatt hazaérnek, ott elválnak, Pipkó egyedül hazavonatozik és bringázik, Szilárd és Drazsi hazatekernek még két hét alatt Bulgárián és Szerbián át. 2800 km, 27 nap.

- 2009 - Drazsi és Szilárd Tiranába, Albániába teker. Majd onnan visszajönnek. Ha Koszovót is belevesszük, hat jugoszláv utódállam érintésével. 2700 km, 27 nap.

- 2010 - Drazsi, Szilárd, Pipkó és Zsófi a Szegedhez legközelebbi magas hegyhez indul, kelet felé, Romániába. Onnan a Zentai Ifjúsági Napokon át hazatekerünk. 11 nap, 800 km.

- 2011 - Drazsi, Szilárd, Pipkó, Kriszti elindul Szegedről Fiume/Rijeka, Horvátország felé. Szépen le is tekernek, Zágrábban összetalálkoznak Ádámmal, visszafelé vonatoznak kb. 200 km-t. 12 nap, 1100 km. Ezek a kilométerek persze a tekerést jelentik. Ha elvinném a bringámat Moszkvába, ott tekernék egy kört és hazajönnék, furcsán nézne ki az a 3 nap, 4300 km.

 

 Képek:

- 2002-2004 - nincsenek képek, nem is jutott eszembe ilyesmi

- 2007 - se fényképezőgép, se telefon, se semmi - néhány kép, amit mások készítettek

- 2008 - egy analóg fényképezőgép és egy telefon, de ez utóbbit el is lopták a túra során

- 2009 - egy analóg gép, és a telefon, amit félig elhagytunk, félig elloptak

- 2010 - egy analóg gép és a telefon, ami még megvan, de még nem töltöttük fel a képeket [Szilárd, BEHAVE!]

- 2011 - két digitális gép - fotók százszámra

 

Irodalom:

- Amikor a 2007-es, eddigi leghosszabb [4500 km, 37 nap] és egyetlen túrát befejeztem, ahol egyedül tekertem, úgy éreztem, hogy erről írnom kell - regényt kezdtem írni "Elindultam" címmel, de 50-60 munkaóra és oldal megírása után rájöttem, hogy a cselekményből nem tudok túl sokat kihozni - végül arról szól minden nap, hogy egyedül biciklizek 50 vagy 170 km-t. Elmegyek, aztán visszamegyek, közben gondolkodom. Sok erre egy regény, vagy el kell rugaszkodni a valóságtól. Emlékszem, a katarzis nem a regény elkezdésével vagy egyes részeinek megírásával jött, hanem azzal, hogy azt abbahagytam írni. Azt hiszem, akkor értem haza igazán Szegedre, vagy akkor sem. Az írás évek óta nem jutott eszembe, de most majd előveszem. Ha lesz egy rész, ami érdekes lehet egy ismeretlennek, majd felteszem.

- A 2008-as túrára hárman mentünk, és amikor elértük a célunkat, Várnát - kétfelé váltunk, mi Szilárddal ketten értünk haza, Pipkó egyedül. Erről volt mit írni. A túranovellákkal erről a túráról rengeteget foglalkoztam. Bár az egész sorozat nem készült el, a nagyja (60?, 70?, 80%?) kész. Szerintem egyesével is érdekesek lehetnek.

- 2009-ben ketten Szilárddal utaztunk Várnába, erről mindössze egy túranapló maradt meg - tele hülyeségekkel, ezeket ha publikálom is, nem hiszem, hogy ide.

- 2010, 2011 - túranaplók, amiket írtunk

 

A "Majd a túra!" kifejezést 2008-ban találtuk ki, amikor én hónapokig a túráról és annak jótékony hatásairól beszéltem, és ezt enyhén ironikus formában, mint mindenre megoldást egészen a túra kb. negyedik napjáig, az első komoly Kárpátokbeli emelkedőig használtuk.

 

2007, Balti-tenger

Az indulás
  2007 május vége felé, az írásbeli érettségik után döntöttem úgy, hogy a nyarat nem fogom Szegeden tölteni. Ok: emberi kapcsolatok. Nem igaz, hogy különösebben szerettem volna biciklizni. Nem igaz, hogy meg akartam ismerni az országokat, amiken átbicikliztem. Akkoriban egész egyszerűen úgy gondoltam, az ember lehet boldog ott is, ahol él, az utazás, mint olyan, alapjában véve értelmetlen elfoglaltság. A túra céljai között, Szeged elhagyásán kívül szerepelt a vágy az elszakadásra a biztonságos környezettől, mind a család és barátoktól, mind a biztonságos szállásoktól. Aztán akkor is igencsak érdekeltek a saját határaim, vágytam az egyedüllétre. Rendkívül vágytam valamire, aminek "meg kell történnie". Áttörésre, nagy dologra, halálra, változásra. Mindez pedig meg lett spékelve a spórolással, mazochizmussal, emberi kapcsolat- és veszélykereséssel, és a jellemem egy (nemes?, alantas?) részének az előretörésével. Ezentúl pedig át akartam gondolni az indulás előtti hónapokban a velem történt dolgokat. Az első harminchárom-négy főleg napot főleg ezzel is töltöttem. A maradék 3-4 nap alatt hazajöttem.

 

Felkészülés
  Szeged-Budapest-Balatonmáriafürdő-Mezőtúr érintésével, több napos pihenőkkel összesen 1000 km-t bicikliztem, hogy úgymond kipróbáljam magam. Életemben először aludtam kint a szabadban egyedül. Emlékszem, első éjszaka a kétszemélyes sátramban bent a biciklimmel félve és egyben megilletődve saját merészségemtől aludtam, néhány alkalommal később pedig a világ legtermészetesebb dolgává vált hátradőlni a hálózsákomon, és néhány percig figyelni a csillagokat, mielőtt oldalra fordulva elaludnék valahol az út mellett. Ezután az 1000 km után elvittem a biciklit a szervízbe, ahol új hátsó felnit és fogaskerekeket kaptam, ami eléggé a ráfért a hároméves és néhány ezer kilométert, egy komolyabb esést és egy autóbalesetet átvészelt bringára. Július közepén-végén felpakoltam a 10-15kg-nyi cuccomat, amely majd a házam, ágyam, ruháim, tisztálkodási eszközeim, szerszámaim - és minden más kellékem lettek a következő kicsit több mint 5 hétben. És elindultam észak felé. Az egyetlen dolog, amitől az indulás napján féltem, az az volt, hogy egy technikai hiba miatt szégyenszemre Szeged határából vagy alig távolabbról haza kell majd tolnom a biciklit.

 

A túra
  A biciklitúra (legalább így utólag) egy-két szempontból elég behatárolhatónak tűnik: napi 130km-es átlaggal legalább 6-8 órát a biciklin kell ülni és az úton tekerni. Ha elvből nem akar fizetni a szállásért és bekéredzkedni ide-oda, legtöbbször kint fog aludni - hálózsákban a polifoamon, buszmegállókban vagy sátorban. Néhány kivétellel így is történt. Ezekről -egy vicces rendőri intézkedés Varsó közelében; egy elég különleges házibulimeghívás; az Ukrajnából való ki- és bejutás; a 4 kis rockerlánnyal való megismerkedés Słupskban és a táncdalfesztiválról, ahová néhány magyar fellépő juttatott be, stb.- később röviden írnék. Technikai szempontból mérhetetlen szerencsém volt. Mindössze három defekt (akkor még nem is hallottam a külső- és belsőgumi közti műanyagra, az olyan eliteszközök vagy legendák, mint a kevlárral átszőtt külsőgumi, szó sem esett), amiből kettő azért, mert a hátsó felni a plusz súlytól kivágta a külső, majd a belsőgumit; ezen kívül a csomagtartó vázhoz rögzített része letört, ami nem lett probléma, és a komoly bajt mondhatni, megúsztam, mivel hazaérkezésem után kb. 200 km-nyi biciklizéssel Makón a hátsó tengelyem kettétört. Ha hozzátesszük, hogy induláskor még soha életemben nem javítottam defektet, és bár két-három kiló szerszámot is eltettem, igencsak kevés fogalmam volt róla, hogyan is kellene használni azokat, elmondhatjuk - rohadt nagy szerencsém volt.

Én
 
És eljött-e a nagy változás, megtudtam-e ki vagyok, megismertem-e a határaimat? Igen is és nem is. Ahogy az indulás előtt fél évvel elköltöztem otthonról és egyik napról a másikra abbahagytam a napról-napra tanulást, úgy foszlott le rólam a 18 évig belémvert aggódás és félelem száz és száz dolog miatt ezalatt a bő hónap alatt. Hogyan mondhattam volna el a barátaimnak és hogyan írhatnám le itt, mit jelent arra ébredni, hogy az arcodra zuhog az eső, a hálózsákod teljesen átázott már, és hogy aludhass egy kicsit éjszaka, hirtelen fedett helyet kell találnod, betakaróznod a vizes hálózsákba és várni a reggelt. Vagy hogyan mondhatnám el az érzést, mit éreztem, amikor Ukrajnában éjszaka, óra és telefon nélkül (nem számított, este 11 vagy hajnali 3 volt) az úton egy Lada vezetője rámrántja a kormányt, majd miután néhány centire elhajt mellettem, röhögve továbbrepül mellettem az úton. És hogyan mondhatnám el, mit jelent hátradőlni egy meleg estén, hátradőlni, nézni a csillagokat, nem gondolni semmi másra, csak hátradőlni és nézni a csillagokat - hetek óta elektromosság, víz, számítógép, internet nélkül.

  Hogyan lehetne elmondani, hogy az ember koherens önmagával - hogy az alvás akkor is alvás, ha ötcsillagos szállodában, ha szabad ég alatt vagy ha egy félkész házban alszik az ember, hogy az ébredés nemcsak akkor ébredés, ha a csörgőóra kelti fel az embert és kibotorkál a fürdőszobába, hanem akkor is, ha egy rendőr ébreszt vagy szemetet evő disznókat pillantasz meg. Hogy az étel egy elegáns étteremben, egy szupermarket parkolójában és egy szeméttelep szomszédságában is étel marad, és hogy tervezés nélkül, szabadon esés közben is mindig lesz valami, mindig alakul valahogy. Hogy nem dől össze a világ, ha nem tudod, hol alszol éjszaka, ha néhány nap eltelik, ha megázol, ha ellopnak tőled néhány dolgot.
  Hogyan lehetne elmondani? Sehogy. Nem lehet elmondani. Más világ. Néhol könnyebb, néhol nehezebb, másik világ. Az idegen országok, a vendégszeretet és a lopások, a fizikai megerőltetés, a magadra utaltság, és még annyi minden, hogy végül a világodból csupán egyvalami marad veled - a saját személyiséged.
  És mit tanultam? Nem félni, gyorsan felejteni, keveset tervezni, gyorsan túltenni magam mindenen, a jelenben élni és levetkőzni néhány kötöttséget. Nem olyan sokat, mint hinné az ember. Így leírva jóval többnek tűnik. Nagyon röviden annyit talán, hogy lehet máshogy is. Ha egy világ összedől, talán marad egy másik. Az ember más körülmények között is önmaga marad.

 

Várható még a 2007-es túráról:
- részletek az akkori túranaplóból
- egy-egy "túl izgalmas, hogy igaz legyen" (ahogy egyik okos lányismerősöm fogalmazott, aki azt hiszem, valóban semmit nem hitt el abból, amit meséltem) sztori röviden
- képek (Tesóméktól és a białistoki ismerőstől, esetleg egy-egy kép, amit én is csinálhattam volna, de inkább most, három év után találom meg neten)
- nem tudom, hogy ebben a rovatban-e, de az országokból, ahol bringáztam, néhány érdekességet mindenképpen

- esetleg egy-egy részlet az Elindultam című fél- vagy negyedkész regényből.

 

 

 

 

 Ami még ezen túl is várható:

- térképek a túrákról

- emlékezetes sztorik leírása

- 2011 képek, leírás

- jellemző túranapló-bejegyzések

 

A mappában található képek előnézete Biciklitúra 2008 (Szeged-Várna-Szeged)

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

bringaülés

(Drazsi, 2010.06.23 03:19)

Az ülésre pulóvert/törülközőt tettünk, így kevésbé törte a seggünket :)
Bringástáskát a sarki boltból, 2-3-4.000 Ft-ért vettünk, vagy még előtte egyet túraboltban, semmi extra nem kell szerintünk. Érdemes még rá egy esővédőnejlont, hogy véletlenül se ázzon be nagyon.
A Balatonról Szegedig az elég jó táv, mi is ott döntöttünk rekordot (Tihany-Szeged egy nap alatt).
Ha júli 12-13 és aug. eleje között bringáztok, becsatlakozhatnátok pár napra, néhányan Magyarország-körtúrára megyünk.
Na, keményen-keményen!

locka@freemail.hu

(senkise, 2010.06.21 05:59)

Hali

Én azt akarnám megkérdeni, hogy a keróüléssel mit műveltetek az egyik képen? Meg hogy honnan szereztetek bicótáskákat meg ilyenek...
Hogy én is dicsekedjek
Mi Mo-ot tekertük tele km-rel tavaly nyáron. Egy hét alatt letekertünk Kőszegről az Őrség-Balaton-Szex-szárd érintésével Szegedig xD
Idén emg eltekerünk a Balcsira, mer nincs pézünk vonatra :) ÉS még akkor se lesz elegünk a tekergéésből, mert körbetekerjük hogy jól kifáradjunk xD
Szóval a lényeg: mit csináltatok az üléssel :)

válasz

(Drazsi, 2010.05.28 17:16)

El fogunk menni, idén a fő kérdések azok, hogy hányan és mennyi időre. Biciklizni pár hétig nem túl komoly dolog, a lényeg, hogy az ember elinduljon és akarja vagy egyáltalán ne érdekelje semmi. Azon gondolkodunk mostanában, hogy eljussunk az indulásig, mert 1-2-3 ember helyett 6-8 ember is szóba jött.
A kádakra mi is kíváncsiak vagyunk, hidd el :D

megj

(kisanna, 2010.05.27 19:00)

szerintem bármit csinál az ember az, jó.
én nem szoktam ennyit gondolkodni azon, hogy menjek vagy maradjak,
ja, nagyon sok km lehet mögötted, ha ilyen tapasztalt vagy, mint olvasható.
feltétlenül várom, hogy hány kád lesz tele,
véletlenül tévedtem erre.